Kezdjük el...

- Te! Én ebbe beleihatok? - törte meg a csendet Tod hangja.

Vasárnap este van. Ma szomorú lesz a blog. Fordult a kocka, felcserélődtek a dolgok. Ma mindenki szomorú, kivéve persze Mr. Gugugu-t, róla tegnap óta nem tudni semmit.

A tegnap: szokásos szombat volt. Tod az öreg barátait látogatta meg egy kis kártyázás erejéig, a pálinkára sem mondott nemet, alapozta az este hangulatát. Apple Benzéknél volt, wellness volt a program. Dió a világ. Míg bent a zsenge termés, körülötte kitinpáncélként óvja a héj. Uccu neki, kápolna, blogírás Mr. Gugugu-val, Thomas is csak gugugu nyelven tudott beszélni, de tudatánál volt:

- ööööáuá parancsolsz velem? nem értem.

De a csillagok szépek voltak. Thomas a vaksötét távolban a Somló hegyet vélte felfedezni. Ahogy arcát megvilágította alulról az autó fénye, egy mosolygó totemoszlop látszatát keltette. Mosolyt csalt barátai arcára. Mr. Gugugu is csak döbbenten figyelte az eseményeket. Szólni már nem szólt. A tejútrendszer sokszínűségén elmélkedett. Apple kisiskolásnak érezte magát e bölcs szavak hallatán. Hazafelé már rövidebb volt. Város. Fények. Bandák. Kacaj. Szuper este volt.

Tod korán felkelt. Gyönyörködve figyelte reggeli kávéja mellett a fagyos késő őszi szelet, ahogy a fák ágait jobbra s balra mozgatja. Kémlelte az avart, majd felkiáltott:

- Hiszen ahol a moha, ott van észak.

Apple kevésbé volt ilyen jókedvű. Fájdalmasan élte meg a vasárnapot, családjával ércelődött, Mrs. Popps egész nap a konyhában sündörgött, Mr. Popps-ot nem látták. A tegnapi túlzott szocializálódás miatt antiszociális lett. Ez persze senkit nem zavart. Ebéd. Jóllakás. Chillout. Tod érkezett meg a délutánba:

- Irány a természet! - nem tudott lejönni a reggeli élményről.

Apple-nek könny szökött a szemébe a kis greenpeace aktivistától. Tod gyakran kiköti magát a vasútisínekhez, vagy más közlámpákhoz, hogy érvényt szerezzen szavainak. Igazi megszállott ha a természet óvása a tét. Elindultak hát vadászni Tod apjához, Tim Fischer-hez. Tim már az erdő szélén várt rájuk. Ablakot fel, fegyvert be, Apple Tod ölébe pattant, és halált megvető bátorsággal robogtak fel a terepjáróval a hegyre. Félelmetes volt az erdő széle. Rópici Rapsicok élmény: nagyonkeményvolt. Tim felkiáltott:

- Nem kell itt nézni, csak vadászunk.

Majd megjegyezte:

- Rapsicok voltak. Gengszterek. 

Megérkeztek a célhoz. Ott feküdt a tisztás szélén a kukoricás mellett a tetem. Apple félelemmel ment közelebb hozzá. Ijedt volt. Lámpáját az állatra fordította, és beazonosította:

- Aha! Tehát ilyen egy vaddisznó... De hol vannak a belsőségek?

- Azokat már korábban kinyestem és odadobtam. Nézd! - majd Mr. Fischer belevágta kését az állat csánkjába, hogy Tod könnyen bele tudjon kapaszkodni. Apple szótlanul állt. Még sosem látott ilyen laza brutalitást, amilyen természetes mozdulattal végezte Tim Fischer a dolgát. Szemében látszott a győzelem okozta büszkeség. Köszönjük Hubertus.

- Apple-nek, a kis állatvédőnek biztos nagyon tetszik a látvány! - jegyezte meg röhögve Tod Timnek. Együtt nevettek tovább. Apple nem bírta tovább, kifakadt:

- Igen. Valóban ez a szép a természetben. Jogos a taps.

Sikerült felpakolni az állatot a platóra. Tim elégedetten konstatálta, hogy fiatalkorában ezt mind egyedül hajtotta végre. A gyerekek egyetértően bólogattak.

- Szép munka volt! - szólt Tod. - Akár indulhatunk is!

- A fegyvert majd tegyétek át hátha a rendőrök megállítanak aztán kekeckednek. Én másfele megyek, de majd úgyis egyszerre érünk oda, ha megláttok, kövessetek!

Persze, értették. Fogalmuk nem volt. Szokásos. Édesség, kávé, jusmusic. Különleges hétvége volt ismét. Indulhat a néma hétköznap. Te elhiszed?

Nothusculpo @ Holnap indulok. Csinálhatnánk még valami szokásost.